Oasis-bemutató

(ingame-szövetségoldalra való bemutató)

[eredeti szövegek: Draccard-féle rövid bemutató itt, hosszabb bemutató itt és itt, alapítók itt]



Az Oasis olyan birodalmak szövetkezéséből jött létre, amelyek tenni szeretnének a békéért.
Természetünktől fogva pártoljuk a békét és baráti, segítő légkörben szeretnénk létesíteni a mi béke-oázisunkat.
Fejlődésünk tehát főleg a termelésre összpontosít.

"Tiszta vér és tűz volt az univerzum, több száz év lopkodás és rombolás után a legsérülékenyebb lakosságok stagnáltak, amikor egyes népek úgy döntöttek, hogy egységes hangon azt mondják: Nem!
Nem elkerülhetetlen sors a háború, mi inkább a leghosszabb, legbonyolultabb utat választottuk.

Miért élnénk a sérülékenyebb népekből?
Nem elkerülhetetlen dolog ez!
Csatlakozz hozzánk, hogy bebizonyítsd..."

Az Oasis az idők kezdete óta létezik francia univerzumban és hírnevünket már nem kell gyarapítani.
Ha kell harcolnunk, a békéért vívott harc lesz!

(hivatalos ogame-fórumra való bemutató - traduction: ici)




Falvainkban érdekes legendák keringenek néha éjszaka az Oasis (ejtsd: Oázisz) első alapitóiról. Asylium fővárosunk tudósai általában megvetik az olyan babonát, ami szerint más univerzum vagy más fajta, ún. "valódi" élet is létezne, mert ugye mindenki tudja, hogy nekünk, termelőknek, bányászoknak, katonáknak és tudósoknak csak egy életünk van, amit ebben az univerzumban élünk meg és sehol máshol. Mégis mesélnek az ősi nyelvről és valami 5-ös számmal fémjelzett francia univerzumról, pontosabban egy kanadai francia, Draccard nevű ősről, aki ezt az univerzumot egészen különlegessé tette azzal a pihentagyú ötlettel, hogy a CharleneBlue asszonnyal, SocrateIII bölccsel és más társaival együtt alkotott Obsolum, majd Oasis nevű szövetségük A BÉKE HÍVE lesz egy háborúzó világban.

Mesélnek továbbá arról, hogy az ilyen idegen univerzum nincs olyan elérhetetlen távolságban, mint hinnénk, hanem ritka kettéhasadási események képesek ide áthozni kíváncsi lelkeket arról a furcsa túlvilágról, és ez lett volna az Oasis kezdete minálunk. Persze az ilyen mesemondában általában kevés az igaz szó, de néha valami elvont jelentése van, és jelen esetben az a tény, hogy ma is él a mi univerzumunkban a mesebeli Draccard elképzelése és egyre több birodalmat kíván maga köré gyűjteni.


Az Oasis olyan birodalmak szövetkezéséből jött létre, amelyek tenni szeretnének a békéért.
Természetünktől fogva pártoljuk a békét és baráti, segítő légkörben szeretnénk létesíteni a mi béke-oázisunkat.
Fejlődésünk tehát főleg a termelésre összpontosít.

"Tiszta vér és tűz volt az univerzum, több száz év lopkodás és rombolás után a legsérülékenyebb lakosságok stagnáltak, amikor egyes népek úgy döntöttek, hogy egységes hangon azt mondják: Nem!
Nem elkerülhetetlen sors a háború, mi inkább a leghosszabb, legbonyolultabb utat választottuk.

Miért élnénk a sérülékenyebb népekből?
Nem elkerülhetetlen dolog ez!
Csatlakozz hozzánk, hogy bebizonyítsd..."





Amikor a fekete lyukból idepottyantunk ebbe az univerzumba, Legor népe segített eligazodni az első bányákon és meghagyta titokzatos szellemi hatalmuk révén, hogy a természet rendje mindegyikünknek csak 9 bolygót engedjen. Ezt nyilvánvalóan az esélyegyenlőségünk és a sikeres fejlődésünk érdekében tették, mi pedig mibe kezdtünk bele? fegyverek, harci hajók kutatásába és fejlesztésébe, aminek hamar meglett az eredménye: állandóan félnünk kellett egymástól, egy nyugodt éjszakánk sem lehetett...
Nem ezt akarták a legoriak, nem ezt várták el mitőlünk, az emberi fajtól! Csak ilyenre vagyunk-e képesek, egymás pusztítására? Hol vannak azok az értékek, amelyek még bennünk voltak az előző életünkben, a nagy katasztrófa és a fekete lyuk előtt?...

Persze sokan cinikusan azt fogják mondani: ha már ilyen lett ez a világ, mi nem tudjuk megváltoztatni, muszáj alkalmazkodnunk a veszélyes környezethez, amiben nincs más utunk a fejlődésre, mint az állandó támadások és csaták...

Pedig van más út. Ez a bányász útja.

A bányász büszkesége a bányája. Abban van öröme, amikor nagy mennyiségű nyersanyagból elkezdi egy bánya építését. Mert ezzel felmegy a ranglistán olyan pontokkal, amit az égvilágon senki sem tud elvenni tőle. Ráadásul nagyobb lesz a termelése, amivel még több bányát építhet, és annak előre is örül. Tetszik neki a kutatás is, mert az sem csökken soha. A védelem kevésbé, mert hasznos ugyan, de azért 30 százaléka javíthatatlanul tönkremegy, ha egy flotta lelövi. A támadó flotta pedig egyáltalán nem az ő dolga, mert az olyan gyorsan megsemmisülhet, hogy állandóan kell szemmel tartani. A bányász pedig lusta ember, aki szeret aludni éjszaka, akár csak egyszer naponta néz bele a birodalma ügyeibe és akkor csodálja, hogy mennyire felemelkedett megint a fejlődése az összes egymást ütő flottás szomszédai fölé. Mert a bányász útja lassú, de biztos és eredményes. Nem csak az a nyerő stratégia, amit hirdet a Hírnév Terme!
Bátorság is van a bányászban, mert szembeszáll a legtöbb ember stratégiájával és ki meri jelenteni, hogy másban hisz és, akár hiszik, akár nem, így többet fog fejlődni kevesebb erőfeszítéssel.

Sőt: mitől van haladás az univerzum egészében? A flottástól, aki a nehezen megépített flottának csak 30 százalékát használja újra, vagy a bányásztól, aki lehetőleg minden nyersanyagát bányára fordítja? Persze a bányászok viszik előre az univerzumot. Tudják jól a flottások, hogy tőlük kell venni a deutériumot. Mindenkinek szüksége van a bányászokra. Talán nem mondják, de gondolják: éljen a bányász útja!